Hipochondriánk egyik legfontosabb velejárója a halálfélelem, de lehet magának a halálfélelemnek a következménye a hipochondria. Ez utóbbi talán logikusabb, mivel nem csak a betegségektől, hanem sokszor féltem már attól is, hogy meggyilkolnak. Tényleg mulatságosan hangzik, de biztosíthatom a laikusokat, hogy nem az.

Tegnap a Bartók Rádió egyik interjúalanya mondta a következőt: "...a legnagyobb boldogság az életemben a halálfélelem legyőzése volt". Ez bizakodásra adhat okot, nekem legalábbis adott. 

Fontos meggyőzödni a pszichés bajunk létjogosultságán, ha egyszer-kétszer már voltunk orvosnál ez segíthet ebben. Semmiképp se alkossunk magunknak diagnózist, szakember nélkül!

Kedves olvasó,

Orvostanhallgató vagyok és évek óta küzdök a hipochondirával. Sok történetet fogok írni, nem lepődnek, ha lőtéri kutyát se érdekelnék ezek, de hátha, lesznek mások is akikkel együtt tudok gyógyulni. Mert nem kérdés, hogy ettől a pszichés betegségtől meg kell szabadulnunk, és meg is fogunk tudni, mivel minden betegségből meg lehet gyógyulni.

Az első időszakában a blognak megpróbálok minél több érdekes cikket összeszedni, amelyek alapján jobban megismerhetjük ezt a betegséget, ez után legyőzni is könnyebb lesz.  Ha valaki olvassa, kommenteljen (teljesen anonim), az biztos motivációt fog adni arra, hogy ne hagyjam abba! Segítsetek, segítsünk egymásnak! Mókás betegség az nem kétség, de nagyon rányomhatja a bélyegét a mindennapi hangulatunkra, főleg azokra magányos percekre, amikor lelkileg fejlődhetnénk, feltöltődhetnénk.

Fontosnak tartom, hogy mielőtt elkezdjük az egészet mindenképp mondjuk el orvosnak, hogy mi a bajunk, hogy legalább alapunk legyen arra, hogy valószínűleg nincs semmilyen szervi bajunk.

Kezdem is a legelső cikkel:

http://magyarnarancs.hu/lelek/hipochondria_magukba_betegedve-60273